Egy időre legalábbis biztosan. Sajnos a blog írójának (vagyis nekem) egyre kevesebb a szabadideje és egyre több dolog tornyosul előtte. Összecsapott munkát pedig nem akarnék végezni, hiszen minőségi posztokat érdemelnek egy olyan csapat szurkolói, mint az Udinese. Köszönöm mindenkinek a sok kommentet és az olvasgatást, valamint a népsportnak, hogy lehetőséget adott arra, hogy közelebb hozzam egy kicsit az embereket ehhez a csapathoz, amelyet nem lehet nem szeretni. A blog bezárja kapuit, a szezon kezdetén lehet, újra kinyitja, de nem szeretnék felesleges ígéretekbe bocsátkozni, így ajánlom annak, aki érez hozzá affinitást, hogy kezdjen bele és tolja és csak tolja az Udineseről a híreket, cikkeket egy új blogban!
Forza Udinese! Forza Ragazzi!
A hétvégén esedékes utolsó forduló legnagyobb kérdése immáron egyértelműen az, hogy a Lazio vagy az Udinese lesz a befutó, ami a negyedik – Bajnokok Ligája selejtezőt érő – helyezést illeti. A Milan, az Inter és a Napoli már biztosan képviselik Olaszországot a BL-ben. A Serie A-ban - idén utoljára - nem csak az első három hely jelenthet indulást a legrangosabb európai kupasorozatban. A negyedik pozícióban végző együttes selejtezőn vívhatja ki a részvételt.
Kicsit nehezen eszméltünk a múlt heti Lazio elleni győzelem után. Azt látom, hogy nagyon sokan már bólintottak, hogy rendben, akkor ez is eldőlt. Nem dőlt el még. Sajnos. Aki ismeri ezt a csapatot, az pontosan tudja, miért. Szeszélyes, kiszámíthatatlan, rapszodikus. Hirtelen ennyi jutott eszembe. Van a Chievo, egy veronai alakulat, amelyet már nem fenyeget a kiesés réme, de az sem, hogy valami nagyot alkosson idén és jön ez az udinei brigád, akiknek viszont úgy kell a három pont, mint kisgyereknek a cukor, erre simán elvéreznek. Lehetne így is, de nem lesz. Két forduló van hátra, ellentmondást nem tűrően ütjük meg ezt a Chievot, majd az utolsó fordulóban a Milan lesz az ellenfél hazai pályán, akik már nem akarnak nekünk keresztbe tenni. Csak nem vennék a szívükre, ha rajtuk múlna a mi negyedik helyünk. Megy a vita arról, hogy az Udinese negyedik helye jó lenne-e úgy ánblokk az olasz focinak és hogy miért lenne jobb egy Roma, Juventus, Lazio? Nem lenne jobb egy Roma, sem egy Juventus, de még csak egy Lazio sem. Abban az esetben, ha odaérünk a szezon végén, akkor külön posztban kívánom ezt kifejteni.
Heti tipp: Chievo-Udinese: 0-10. Di Natale 10 gólt lő, csak azért, hogy ne C Ronaldo kapja már az aranycipőt.
Egyelőre ennyi, aztán vasárnap minden kiderül és mindenki derül. Egyértelmű.
Egy szombati nap volt, Toto idegesen kereste góllövő cipőjét, már majdnem egy hónapja nem találta. Átkutatta az egész házat, összeveszett az asszonnyal, meggyanúsította a gyerekeket, de semmi, a cipő csak nem akart előkerülni. A gyerekek amúgy is eléggé rossz passzban voltak, mivel a család hűséges kutyája már négy hete eltűnt. Toto és felesége már le is tettek arról, hogy valaha is meglesz. Antonio, miután lenyugodott, engesztelésül kocsiba ültette kicsiny családját és elindult velük a kedvenc éttermükbe, ebédelni. Egy kereszteződésben megcsörrent hősünk telefonja, a kijelzőn ez állt: "El Nino Maravilla", vagyis Alexis Sanchez. Azért hívta Antoniot, hogy elújságolja a remek hírt, miszerint hétvégén ismét összeállhat a Serie A legjobb csatársora. Elég volt egy pillanatnyi figyelmetlenség és máris satufékre volt szükség, hogy ne történjen nagyobb baj. Az autó két centire állt meg a csapzott ebtől, kinek szájában ott lógott egy pár cipő.
Kár lenne áltatni magunkat. Bírók ide vagy oda, hiányzók ide vagy oda, kezd olyan lenni a szezon vége, mint az eleje, magyarul értékelhetetlen. Piszkos nagy mázlink van, hogy a Lazio is - annak rendje és módja szerint - velünk együtt bukott az elmúlt pár fordulóban. Egy forintot nem adtam volna tegnap este a Juventus győzelmére, de így alakult és ha már így alakult, nem leszek szomorú. Más kérdés, hogy ezzel megérkezett a Roma, akik nem hogy a hátunk mögött lihegnek, hanem már itt ülnek a vállunkon.
A 35. fordulóban a Fiorentina az ellenfél. Reméljük nem lesz döntő tényező a bíró tevékenykedése és a srácok kiteszik a lelküket a pályára. Ebben az esetben nem lehet gond.
Antonio Di Natale, Udine legfényesebben ragyogó csillaga. Ha Udinese, akkor Di Natale, ha Di Natale, akkor Udinese. Annak ellenére, hogy nem egy saját nevelésű, a város minden sarkát és kocsmáját ismerő, utcáin felnevelkedő, legelőin birkákat terelő srácról van szó. Édesanyja nem a Santa Maria in Castello-templomba küldte el imádkozni minden vasárnap, és nem a Giovanna Carrara szökőkútban fürdött meg minden szombat este, kamaszként bekarmolva. Mégis sikerült neki elérni, hogy Friuli Tottija, Del Pieroja és Maldinije legyen egy személyben.
Mivel itt van a húsvét, itt van újra, ezért egyrészt kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk a friulani blog olvasóinak, másrészt szeretnénk felhívni a figyelmét a tisztelt publikumnak, hogy vasárnap ne üljetek a tv elé - inkább menjetek locsolkodni, vagy fogadjátok pénzzel piros tojással a locsolókat - mert szombaton rendezik az összes Serie A fordulót.
Szó, mi szó, kicsit túl lett pörögve ez a Napoli elleni meccs. Hosszú hetek után ismét győztünk, méghozzá egy rangadón. Antonio Di Natale és Alexis Sanchez nélkül, mikor már mindenki temetett minket, még jómagam is ebbe a hibába estem .
Nincs már hurráhangulat Udineben, nem várja már el tőlünk senki, hogy a földbe tiporjuk a nápolyiakat. Nyugodtak vagyunk, ismét az esélytelenek nyugalmával indulunk, nem cipeljük a hátunkon az egész világ terhét.Más kérdés, hogy mi ilyenkor szoktunk nyerni, mikor nem várják tőlünk, amikor várják, akkor nem megy a szekér. Kár, hogy ez most nem a mi lovunk.
Teher alatt nő a pálma, tartja ugye az elcsépelt mondás, ami biztos igaz is, de nem nekünk. Amióta a negyedik helyen tanyázunk és hozni kellene a meccseket, hogy meg is tartsuk a pozíciónkat, borzalmasan játszunk. Játszunk? Nem játszunk. Szenvedünk. Ott folytattuk, ahol múlt héten abbahagytuk. A 88. percig számomra az volt a legérdekesebb és legizgalmasabb momentum, hogy csereként beállt Vidra nevű spílerünk, aki egyébként egy ember (helyesen Matej Vydra). Ez talán jól mutatja, mennyire "remek" találkozót produkált a két csapat.
Azon a hétvégén, mikor Jose Mourinho elvesztette kilenc éve tartó hazai veretlenségi sorozatát, mikor az Újpest hét év után ismét kikapott a Ferencvárostól, mikor a Twente hosszú idő után letaszította a dobogó felső fokáról a PSV-t, amikor a lendületben lévő Inter simán zakózott, az addig enervált Milan ellen...azon a hétvégén rossz érzés fogott el a Lecce elleni meccs előtt, nehogy most szakadjon meg a mi csodálatos sorozatunk is.
Egy 100 ezer fő lakta hangulatos olasz város a hegyek és a tenger között, mindössze néhány kilométerre a szlovén és az osztrák határtól, Udine is olyan, mint a focicsapat, amelynek otthont ad. Mindkettő éppoly elkötelezett a kemény munka, mint a hagyományok és a helyi értékek iránt, ezek pedig már sok sikert hoztak városra és klubjára egyaránt. Udine a friuli nép fővárosa, a történelem folyamán Friuli-Venezia Giulia régió székhelyévé, virágzó kereskedelmi központtá vált, a focicsapat pedig mára soha nem látott sikerek kapujába ért. Illetve ez így nem egészen pontos, hiszen a legidősebb szurkolók egyszer már láthattak hasonló sikerszériát: az 1954–55-ös szezonban az Udinese mindössze négy ponttal maradt le az AC Milan mögött a bajnoki címről. Érdekes párhuzam: most is a Milan vezeti a bajnokságot…
Ha azt feszegetnénk, hogy kinek jött jól és kinek rosszul a két hetes pihenő, akkor rá lehetne fogni, hogy lendületünket nézve nekünk inkább az utóbbi, de kötve hinném, hogy ezen fog múlni. Ott kell folytatnunk, ahol abbahagytuk. Mint azt már említettem, a Lecce számtalanszor megkapta a szezon folyamán a szimpatikus vesztes jelzőt. A sárga-pirosak penge élen táncolnak, 28 pontjukkal kieső helyen szerepelnek, de egy győzelem máris elmozdíthatja őket a tönk széléről. Hazai pályán tudnak igen meggyőzőek lenni, hirtelen a Juventus elleni győzelmüket akartam említeni, de ezt a Juvét nem egy nagy bravúr megverni hazai pályán, meg idegenben sem.
Szeptember végén az Udinese négy vereséggel és egy döntetlennel kullogott a tabella végén, az élmezőnytől jócskán lemaradva. Hová lett a mindenki által szerethető, tetszetős játékot produkáló kiscsapat?-Tettük fel sokan a kérdést hitetlenkedve.
Kezdjük a lényeggel. Udinese-Catania: 2-0 (Inler, Di Natale) Különösebben nem szeretek fél oldalas elemzéseket írni arról, hogy milyen körülmények között estek a gólok, hány százalék volt a labdabirtoklás, hány sárga lap és szöglet tarkította a mérkőzést, valamint melyik játékos, mekkorát köpött. Így az alábbi videó beszéljen helyettem:
Magas vérnyomásban szenvedőknek, ideges típusoknak hétvégi programként a vasárnap délutáni Udinese (Zebrette)-Catania (Gli Elefanti) mérkőzést ajánlom kikapcsolódás gyanánt. Izgalom nem várható, az egyre nagyobb álmokat dédelgető Udinese parádéja viszont igen.
Lassan csordogál a hét, ki-ki vérmérséklete szerint üti el az időt, ki dolgozik, ki lopni jár, de valami mindenkiben közös, rettentően várjuk már a hétvégi Cagliari-Udinese összecsapást.
- Tabella
- Aktuális ellenfél
